Igen nagy fába vágtuk a fejszénket. Romániába utaztunk, az acryl alapanyag feldolgozási fortélyait oktatni. Romániába, ahol számunkra ismeretlen körülmények uralkodnak. Ezek a körülmények változóan alacsonyabb ill. magasabb szintűek, de nem ott ahol vártuk.
Az odavezető utunk az részben katasztrofális volt. Volt ugyan hírünk a régi román utakról, de ezt valójában átélni rendkívül furcsa volt. Ugyanis ez a híresztelés a múltból igaz. Nem hittem hogy tudtak ilyen útállapotok létezni. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy rohamosan építkeznek.

Érdekesnek ígérkezik az acryl lapok jövője. Egyenlőre még kevesebb cég tud vele kellően foglalkozni, mint amekkora az igény. Aki viszont belefogott, ott úgytűnik, hogy inkább döntés kérdése volt mint sem kellő vásárlóerő hiánya. Vonatkozik ez a beruházás oldalra is. Ha egy cég eldöntötte hogy ezt az utat be akarja járni, megtesz mindent a tökéletes feldolgozás irányába.

Egyenlőre viszont semmilyen márkahűség kialakulását nem tapsztaltuk, hiszen nem is ismertek a lehetőségek széles körben. Még a Corian sem ismert széles körben. A Rausolid talán, de Kerrock, Hanex vagy Samsung Staron egyáltalán nem. Egy folyamat elején vagyunk, mivel a bővülő bankfiókok, gyorséttermek, szállodai beruházások egyértelműen építik az igényt a “solid surface” iránt.