Kedves Olvasó!

Marosvásárhelyen kettő cégnek tartottunk alapbemutatót az acryl feldolgozásáról.

Szerencsére ide teljesen jó minőségű országút vezet. Sajnos van egy plusz óra az idősávok miatt, ami elméletileg 1 órával megtoldja az utazási időt. De nem különösebben lényeges. Sokkal fontosabb, hogy az úton odáig rendkívül óvatosan kell vezetni. Hegyeken kell keresztül haladni nagyon nagy teherautó forgalom mellett. Tehát mindenkinek: csak óvatosan.

Itt nem a bemutatóról szeretnék beszélni, hanem valami egészen másról. A bemutatónkat 2 cég vezetőinek tartottuk, melyek 250 km-re vannak egymástól. A gondolat, hogy együtt szerezzenek tudást az acryl anyagról és hogy együtt döntsenek affelől hogy ez az új anyag cégeiknek megfelelő jövővel kecsegtet-e, nagyon felemelő. Mikor végeztünk és együtt elhatározták hogy belefognak, mert elég attraktívnak találták az anyagban rejlő lehetőségeket, még septiben megbeszélték hogy olyan színeket és olyan arányban fognak vásárolni hogy mindig rendelkezzenek tartalékokkal. Ha az egyik cégnek még hiányozna fél tábla akkor a másik tudjon neki azonnal adni, így a megrendelő felé a teljesítés nincs kockáztatva és elég idő marad újrendelésre. Samsung-Staron, Corian, Hanex, Kerrock

Nem is olyan régen nem valami jó szemmel viseltettünk Románia irányába. Mára már teljesen megfordul a kocka. Ebben az említett esetben elutazhatunk a szomszédunkhoz céges összefogást tanulni a gyakorlatban. Ugyanis ilyet még itthon nem tapasztaltam. Persze nem állítom hogy Magyarországon ilyen típusú összefogás nem létezik, csak annyit hogy még nem láttam és hogy sajnos a hajlandóság nem jellemző.
Érdemes lenne viszont a gondolatnál kicsit elidőzni, lehet-e mindkét félnek előnye egy együttműködésből a mindig nehezedő piaci viszonyakban? Mit hozhat a több szem többet lát? Milyen lehet ha többen gondolkozunk ugyan arról és még ráadásul meg is tudjuk beszélni?
Sosem tudjuk meg? Vagy?